Miért bántod?

Kedves Andai (talán elnézést kell kérnem, hogy tegezlek a nolblogon meghonosodott szokás szerint), bejegyzésed hatására elolvastam az ominózus posztot és kommentjeit.

Ott ill. azzal kezdeném (nyugi, nem lesz hosszú), ahol Te befejezed a Kopácsihoz intézett mondandódat. Azzal, hogy én -bár mi nem folytattunk eddig "személyes" beszélgetést, kedvellek -az írásaidon keresztül, miután személyesen nem ismerjük egymást. Magam is nosztalgiára hajlamos ember vagyok, talán így akarom jobban megérteni, kikerekíteni a saját életemet.
Azt sem állítom, hogy Kopácsihoz intézett intelmeid, megállapításaid nem tartalmaznak jogosan megfontolandó meglátásokat. Ezekhez nem is szólnék hozzá.
Van azonban egy pont, amivel kapcsolatban ágaskodni kezdett bennem a kisördög. Megrovod a már amúgy is sarokba állítottat helyesírási hibáiért. Mindezt egy olyan szövegben, ahol magad konzekvensen kis betűkkel kezded a mondatokat. Ezt én zavarónak tartom (egészen biztosan sokadmagammal), miután ez az érthetőség és a szöveg áttekinthetőségének a rovására megy.
Tudom persze, hogy ez a négerek verésének esete, szégyellem is magam, hogy ehhez az általam helytelenített eszközhöz folyamodom, vállalom is a jogos megrovást érte. De azért...

Barátsággal: István

Andaikám, a fent emlitett blogban válaszoltam neked. Én nem üzenek, hanem válaszolok (szerintem most sajnálatos) támadásodra.

Andaikám, utólagos engedelmeddel feltesze ide a hozzám irott eredeti üzenetedet. Ugyanis észrevételeidre szeretnék részletesen válaszolni:

kedves judit!

megszólítva érzem magam, ezért (szokásomtól eltérően) megszólalok.

én ugyanis nosztalgiázom. több éve, írásban is. emlékeket mentek egy korról, amely neked és családodnak, nekem és családomnak, több millió embernek, családnak megannyi szenvedést okozott. mindazonáltal nem csupa szépet és jót írok; remélem, hogy kitetszik: kb. ismertem annak a korszaknak hibáit és bűneit. úgy hiszem, kb. korrekt vagyok.

postnak álcázott többszörös reklámszöveged (1. ti, magyarok, a kivándorlóknak köszönhettek mindent 2. ti, magyarok, a nyugatnak köszönhettek mindent 3. ti, magyarok vegyétek meg a könyvemet) viszont igencsak egyoldalú. én igyekszem csúnyát és szépet egyaránt föleleveníteni; te legyalázol mindent. fogalmazásaid, szófordulataid helyenként a hazai szélsőjobb retorikájára emlékeztetnek. máskor már-már bicskanyitogató, ahogy (némely, külföldön élők mindentudásával) osztod az észt, nekünk, ostoba kis itt rekedteknek.

indulatos vagyok, pedig nem szokásom. nem tudok másként reagálni a te indulataidra. az elmúlt hónapokban írásaid a korábbiakhoz képest egyre csapkodóbbak, vagdalkozóbbak váltak. magad és családod szenvedései mintha monomániává lennének. ezt nem sértésnek szánom, sőt: segítségnek. az írás az értő olvasónak (bocs, ez biz' önmagam önminősítése, s tudom: nagyképűség) sokat elárul az író személyiségéről és annak változásiról. a tiéd változik, nem előnyödre. a folyamat visszafordítható.

van egy kedves idézetem: "Nem volt boldog ember. Senki sem lehet az, aki egyetlen ügyre teszi fel az életét." a szerző nyilván ciki kissé (ed mcbain, a krimiíró) de attól a szöveg még kiváló, különösen jelen esetben.

és végül: tisztelj meg bennünket, magyarul olvasóidat, hogy magyarul írj, elképesztő nyelvtani és helyesírási hibák nélkül (természetesen nem az elütésekre gondolok).

1. Soha nem irtam, hogy a magyarok a kivándorlóknak köszönhetnek "mindent".

Én azt irtam és állitom ma is, hogy az a korszak, amit most Kádár korszakként avagy "Gulyás Kommunizmusként" emlegetnek nosztalgiával az elsösorban köszönhető 1956-nak. Kádár pontosan tudta, hogy nem lehet éhes magyar proletárokat hosszú idöre nyugton tartani. A konszolidációnak ára volt. A nyugat leveszi a magyar ügyet az ENSZ asztaláról, amennyiben a politikai foglyokat szabadon bocsájtják és kapnak a nyugatnémetektől egy hosszúlejáratú kölcsönt, amivel beindithatják a lerombolt közgazdaságot. És ehhez az "új kiegyezéshez" (akár tetszik akár nem, hozzájárult az akkori emigráció egy nagy csoportjának a közbejárása is.)

Én örültem és örülök annak, hogy több millió embernek ebből haszna volt, és egészen addig, amig saját véleményét megtartotta, munka után fusizhatott, épithetett, nyaralhatott, utazhatott, stb. Csak arról feledkeztek meg legtöbben, hogy a saját gyermekei jövöjét élik fel, mert az a jólét nem volt valójában alátámasztva semmivel, azaz, csupán a nyugati kölcsönökből, aminek a kamatjait nég sokáig fizetni kell.

Ha nem haragszol a helyeisrási hibákról szóló megjegyzésedre nem reagálnék, ugyanis tapasztalatom szerint csak azok folyamodnak ehhez a kritikához, amikor elfogy a realitás és valhol űtni kell. Tőled pl. én ezt nem veszem fel, vagy ahogy Egri Gyuri barátom most mondaná: "én ezt Tőled nem igénylem."

Tessék mondani, abból, hogy itt maradtam abból nem semmi bajom!!!??? Egy klasszikus kérdezte!!!!!

Azt nem tudom, hogy neked mennyi bajod száramzott belöle, csak azt, hogy igen sokan elvágytak onnan. Az olasz meg az osztrák menekülö táborok még a 70-es években is tele voltak magyar diszidensekkel. Gondolom nem unalomból indultak útnak, nemegyszer családostól.

zu 2

kedves gordon,
kb. másfél évtizede, amióta számítógépen írok, a magánlevelezésemben, -feljegyzéseimben, -emíljeimben nem használok nagybetűt. ez szándékos természetesen: lustaság, modorosság, stb. eddig nem panaszolt senki olvasási zavart emiatt. maradok ennél, megértésedet kérem.

ugyanakkor nem hiszem, h ez összevethető lenne azokkal az elemi iskolai szintű helyesírási hibákkal, amelyeket egyre többen vétenek. Mi több: amelyekre szinte büszkék, sőt! aki ezeket bírálóan fölemlegeti, azt kvázi érvek hiányában mellébeszélő, akadékoskodónak tartják (ld. kopácsi egyik fenti kommentjét, meg a saját posztjánál hozzászólók véleményét). fene sajátos védekezési metódus: vesszen a magyar nyelv, éljenek a remek(?) vitamódszerek.

kedves olvasóim,
vétkeztem.
azt hittem értelmes, még ha kemény hangú vitát indukálok.
rosszul mértem föl a helyzetet, pontosabban a vitaalanyt.
kopácsi sajnos súlyosabb állapotban van, mint azt gondoltam. már az nem túl elegáns, h kis szösszeneteimre sokszoros terjedelemben válaszol: ez nem szokás. az sem nevezhető adkvátnak, h újabb, egészen más jellegű postjainak kommenteiben is visszatér korábbi megjegyzéseimre, személyemre.

én nem zavarom többé, leszámítva, hogy most kijelentem:

hazudik.

kérem, igazolja: másnapi postjaimon kívül hol, mikor reklámoztam bármit, hol, mikor gyűjtöttem előjegyzést bármire.

Rájöttem, hogy Kopácsi mire gondolhatott: nyáron beírtam, hogy megvettem egy könyvedet a Lánchídi vásáron és azt Te örömmel üdvözölted. No de az nehezen nevezhető reklámnak!

Andaikám, igazoljon neked akármit is a radai rossebb. Csak nem gondolod, hogy ordenará beirásod után még polemizálni is fogunk? És, hogy neked miért fáj az, ha én "reklámozom", azaz megemlitem a könyvemet, és vannak akiket érdekel és jelentkeznek érte, azt nehezen tudom felfogni, dehát nem kell nekem mindent érteni.
De, felölem attól még reklámozhatod a könyvedet, beirsaid után itélve, még én is megvenném, mert mint emlitettem, kedvesek és meghatóak is. Kár, hogy nosztalgiádban nem tudok mindig osztozni. Nem te tehetsz róla, hogy az én emlékeim nem azonosak a tieddel.Annak ellenére, hogy én is laktam a Pozsonyi úton, és a Sziget utcai iskolába, meg a Csanádiba is jártam. Egyikről sincs felelötlenűl szép emlékem. (Kivéve a Csanádit, ahol egy tündéri tanitó nénim volt, akivel még utána is nagyon sokáig családi barátságban is voltunk.)
Sajnálom, hogy kiborultál miattam. Lehettünk volna jobb barátságban is, de ez nem rajtam múlt.

idézet kopácsitól:

"Andai, sajnálom, hogy csapkodsz és odaütsz, ahova nem kellene. Tudtommal a könyveinkről szoló önreklámozását nem bünteti (még) sem a törvény, sem a NOL. Te nem vagy semmiféle hatósági ember, aki tölem akármit is követelhetne.

Amiket én irtam, azok tények és a igen mulatságosnak tartom, hogy saját élményeimért, érzelmeimért felelöségre akarsz vonni. Én nem kérdöjeleztem meg a tieidet, csak sajnálatomra nem tudok velük osztozkodni, mert az enyéim mások voltak."

attól tartok, a hölgy vagy nem érti, vagy nem akarja érteni, mit írok. Megismétlem hát, lassan:

"hazudik.

kérem, igazolja: másnapi postjaimon kívül hol, mikor reklámoztam bármit, hol, mikor gyűjtöttem előjegyzést bármire."

mert azt talán mégis kérhetem (nem követeltem!), hogy ha valamivel ENGEM megvádol, hamisan, hazudva, akkor igazolja állítását!

Vádollak? Úgy tudom csak olyannal vádolhatlak, ami a büntetöjogba belefér? Hol van itt a vádaskodás?
Arra már nem is érdemes válaszolni, hogy te engem hazgnak tartasz. Ezen röhög az egész családom, és ismeretségi köröm, akik nagyon is tudják, hogy ha az életem függne töle sem lennék képes hazudni. Az nem jelenti, azt, hogy tévedhetetlen vagyok, de akarattal soha nem hazudok.
Andaikám, maradjunk mi meg a magunk témájánál. Neked van miről nosztalgiázni, (szerencsés legény), az én "nosztalgiám" másról szól. Mindkettönek van alapja, akiket érdekel, majd elolvassa.

válasza erre:

"Andai, most miért járatod le magadat ezzel az ugrálásoddal? Kinek jó ez? És hol gyüjtöttem én elöjegyzésre akármit is? Mióta elöjegyzés az, ha azt mondom, hogy akit érdekel a dolog itt lehet elérni? És mióta számít az bünnek? Akit érdekel, megtalál, akit nem, az nem. Én nem láttam senki mögött sem rendört, hogy rákényszeritett volna akárkit is akár az érdeklödésre, akár a vásárlásra."

válaszom erre:

"kopácsi

most már nem csak hazudsz, de csalsz és hamisítasz is.

kivetted kommentjeid közül azt a linket, amelyen át el lehetett jutni új, angol nyelvű könyved megrendelőlapjához.

ez valóban nem előjegyzés: ez eladás, pénzkereset.
ami persze ögyes, és természetesen nem törvénytelen (habár mintha a nol tiltaná), csak módfölött ízléstelen..

nem tudod igazolni, hogy akár csak hasonlót tettem volna. rágalmaztál tehát..

hazug, csaló, rágalmazó vagy."

amúgy valamiben igazad van.

nem szoktam ilyen diszlexiás és diszgráfiás, ám grafomán nímandok miatt fölcseszni az agyamat.

persze az is igaz, hogy kevés nímand szokott ennyi baromságot összehordani.

na, pá, kicsi lány.

Mint mondtam, a cimkéket köszönöm, gyüjteményemben elfér. A böröndöm ezt is elviseli. :))

Judit! Térj magadhoz! Nem mindenki akar neked rosszat, és talán bántani sem akar, ne vagdalkozzál. Én azért örülök, ha vkinek írnom kell, mert meg tudom gondolni, mit pötyögök bele a gépbe. Andaikám, nyugi!

Éva, nem én sértegettem Andait, ha nem vetted volna észre. Sőt! A vagdalkozás igen egyirányú volt és lesz is, mert én nem veszem fel a kesztyüt.

Felvetted a kesztyűt, de ez nem fontos. Megbántottad a Gyurit azzal, hogy nosztalgiázik Polgár nevében.. Én is szoktam, a magam nevében, mert akkor voltam fiatal ... és nem a politika töltötte be az életemet. Egyébként a 60-as években már felvettek volna az egyetemre, l. Kupa Mihály, esete. Te elmentél, utólag már nem érdemes azon meditálni, mivel jártál volna jobban. SAnyagilag biztos ezzel.

zu 19

éva, hagyd,

a kislány totálkáros. postjában már napok óta magában-magának beszél-ír, persze zavarosan, és persze még véletlenül sem azokról, amiket fölvetettem.

most erre vlszlg reagálni fog, tegye: legyen övé az utolsó szó, tán úgy megnyugszik a szegény beteg...

Nem akarom megvédeni Kopácsit, de kedves Andai, bizonyos szögből nézve mindannyian kissé betegek vagyunk, éppen az előzmények és a saját, valamint az öröklött élmények miatt. Éppen ezért legyünk egymással elnézőbbek, bőven elég a nálunknál sokkal lököttebbek (mármint a mi nézőpontunkból) elviselése és tolerálása, különösen, hogy a helyzet tényleg fokozódik.

Hééééé! Emberek! Ez komoly?
Mit cseszegetitek Andai Gyurit?
Imádom a remek anekdotáit, hiteles korrajzait, a nosztalgikus emlékeit.... rendszeresen olvasom, élvezem őket, akkor is ha nem kommentálom.
Ha lehetne KÖTELEZŐ OLVASMÁNYNAK RENDELNÉM EL ŐKET az általános iskolák felsőbb osztályaiban.
Én nem tudom ki az a Kopacsi - csak Kern Andrást tudom idézni egy régi heti Hetesből: - de ki az a Szalay Annamária? - és hát honnan is kellene ismerni őt!?
Igen, Andai Gyuri már valamit (az évek hosszú során) már letett VALAMIT az asztalra... és furi, hogy ebbe BÁRKI beleköthet.

zu 22

1.a hitelesség kedvéért: a vitát én kezdtem, kopácsi egy postjára reagáltam, tőlem szokatlan indulattal.
2. én tudom, ki ő, szenvedéseit méltányolom.
3. nem riaszt, h ha vki "belémköt", nem kell, hogy asztalra tett "valamilyeim", azaz a "tekintély" védelmezzen.
4. a vitát most csak azért sajnálom, mert nem tudtam, h kopácsi alkalmatlan arra: beteg.

és 5. (ez 21re, birdnek is): qrvára unom, h évtizedek óta elnéző vagyok.

Hát, van ez így néha.
Lehettünk volna jó barátok is,
ha nem jön közbe a szó,
ami bennünket szétszakít.

Lehettünk volna harcostársak
szembenézve ellenféllel
egymás hátát védve
és bár ellened sose leszek
barátod ezek után, sajnos nem lehetek.

Kár, mert lehetett volna másképp is.