Elegyes zenék − Mobil
Andai|2009. okt. 19. 9:11|9 komment, szólj hozzá te is!
Andai, Bach, Brandenburgi, Corelli, csengőhangok, Mozart, Nokia, Polgár, Vivaldi, Westel450
Polgár Gyulának már akkor volt mobilja, amikor az még újdonság számba ment: szerfölött hasznosnak bizonyult a még 450-es sávban működő, nagylexikon méretű és súlyú szerkentyű. Azóta ezerszer váltott, újabbra, többet tudóra, kisebbre – mi tagadás, cseréit többnyire a szükség diktálta. Valamennyi masina bedöglött pár hónap után. Polgár meggyőződése, hogy a sűrű hibák oka a tárgyak bosszúja: a gépek megérzik, hogy ő rühelli mind, ezért visszavágnak.
Akkoriban, réges-régen Polgár időnként szerette volna elhitetni magával és másokkal, hogy Ő: egyéniség. Ő az, aki. Mással össze nem téveszthető. Na most: egy ilyen imázs kialakításához vagy évtizedek kellenek, vagy különleges tehetség valamiben, vagy – külsőségek. Polgár ez utóbbira bazírozott és úgy vélte, hogy karakterének formálásához igencsak szüksége lenne egy saját mobil-csengőhangra. Úgy vélte, hogy ha az ő telefonja valami, minden más szerkentyűtől eltérő hangot ad, az ugyebár egyéni dolog, ergo a dolog alkalmazója is egyéniség. Ha pedig egyéniség, azt az üzleti életben, de még a hétköznapokban is (nőügyekben, például…) igen csak megbecsülik.
Idáig jutván gondolatmenetében, cselekedni próbált. Olyan csengőhangot keresett, amely egyéni, mi több: a dallam némiképp kifejezi az ő, mármint Polgár Gyula szubjektumát, egóját, ha mégoly felületesen is. Ez a csengőhang-váltás akkortájt nem volt egyszerű. A mobilokban volt pár gyári dallam, monó, primitív, naná – és slussz. A csengőhang-biznisz csak jóval később robbant be, máig tartva.
Klasszikus zenét akart. Máig így van vele: ha nem is érti, ismeri, de szereti ezt a muzsikát, mi több, ahogy öregszik, annál inkább. Fenti eredetiség-elvéhez híven nem szeretett volna telefonjára holmi népszerű komoly zenei részletet sem, hiszen mitől lesz ő eredeti, ha a Kis éji zene, vagy a D-moll toccata szól a mobilból?
Polgár két hétig mindenütt komolyzenét hallgatott, kocsiban CD-ről, otthon hifin át, unalmas tárgyalások közben lopva walkmanről. Leginkább preklasszikusokat, Corellit, Vivaldit, meg Bachot, Mozartot, sokat. Kiválasztott egy gyönyörű részt az egyik Brandenburgiból, aztán ott állt meglőve. Merthogy oké, a dallam már megvan, de miként kerül ez bele a masinába? Két napi nyomozás, ide-oda telefonálgatás után megszerezte egy fiatal zseni nevét, címét, aki állítólag még a szférák zenéjét is kódolni tudja azzá a torz, digitális ketyegéssé.
Ez utóbbi megállapítást az ifjú mester tette, elnéző mosollyal oktatva Polgárt:
− Nézze, uram! Az a Brandenburgi sosem lesz Brandenburgi ezen a telefonon. A kutya sem fogja felismerni. Az a szerencsétlen Bach a kakofóniáig el lesz torzítva, és akkor maga, drága uram, ott van ahol volt, sőt: azok az emberek rémzörejeket fognak kihallani a hangokból, és ennek megfelelő véleményt alkotnak magáról. Kell ez Önnek, tisztelt uram?
Polgár összecsuklott, az ifjú titán azonban megszánta. Bütykölt két percet a készüléken, egy fillért sem fogadott el érte, sőt, helyre tette Polgár Gyulát is:
− Nos, uram, ez egyéni: kellően komoly, határozott egyéniséget sejtető; kicsit ugyan ismerős, de jellegéből fakadóan elgondolkodásra int.
Polgár mobiljából attól kezdve a Sors-szimfónia első ütemei kopogtak.
Most is van mozgóketyeréje: minek? Fölösleges, hiszen feszt otthon ül, aki
akarja, eléri a vezetékesen. Ja, amúgy ez a mobil – csöng. Semmi zene! Csak csöngés! Régi angol telefonok hangját ordítja a nokija (hú, bocs...), ha valaki – többnyire tévedésből – Polgárra csörög. A hang gyári, több tucat társával (pl.: Brandenburgi, azám!) együtt a kütyü tartozéka. Nem valami sznob egyéniség-jelző: kiválasztásának oka merőben praktikus − ez szól a leghangosabban, mert hát Polgár Gyulának bizony a hallása sem a régi.
„Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám.”
(Bertolt Brecht)
„Az emlékezés nem ismer könyörületet.”
(Federico Fellini)
„Aki ismerte, tudta jól: abban a régi világban nem volt olyan jó benne élni. De emlékezni mégis jó rá."
(Karinthy Ferenc a két világháború közti időről)
A Polgár-sztorikat még a 90-es évek közepén, tehát a totális retróőrület előtt kezdtem írni, amikor túl sok minden eltűnt – eltüntettek – el akartak tüntetni gyermek- és ifjúkorunkból, az 50-es, 60-as, 70-es évekből. E történeteket barátaimnak szántam, meg a mindenkori ifjaknak, akiknek bizonyos fogalmakról fogalmuk sincs már. De ajánlom azok figyelmébe is, akik 1989-90 óta "úgy tesznek, mintha akkor születtek volna, s mindjárt negyven-ötven évesen" (ezt meg a Hofitól loptam). Ja, igen: a sztorik kitaláltak, és bár Bovaryné én vagyok, Polgár Gyula nem – még ha némileg hasonlítunk is egymásra.
Andai György
Metlin
bird
Hozzászólások
Eddig 9 komment érkezett (
)
1.
ronagyuri
2009. 10. 19. 11:23
Persze ha a derék Polgár polgár becsápolja a Google-ba a "bach rington" kereső kérdést talál néhány site-ot, ahol kedvére válogathatott volna a lehetőségek közül, mindjárt az első:
www.audiomicro.com/water-sea-mobile-telephone-ring-tone-johann-sebastian-bach-sound-effects-521048
2.
Andai
2009. 10. 19. 11:30
zu 1
persze, ha 1989-ben lett volna google, a derék polgár bizonyosan becsápolta volna, amit kell.
3.
lehar
2009. 10. 19. 11:36
Egyetértek P.Gy.-val, ha van lehetőség elkerülni a sablonosságot, nosza. Engem a torreádor dal már másfél évtizede elkísér és még soha nem tapasztaltam, hogy felhangzásakor min. 15-en kapkodjanak saját mobuljukhoz.
4.
Andai
2009. 10. 19. 11:47
zu 3.
gyerekkoromban az volt a családi füttyjelünk - elszomorodom, valahányszor meghallom.
5.
kalimpa
2009. 10. 19. 12:40
nahát ,akkor nem csak azénuram volt ilyen, fiatalon?
6.
nyica
2009. 10. 19. 13:26
Apa!
Én a tégla méretű telefonnal bíbelődtem 89-ben, volt sógorom moooooobilja. Akkor még nem érdekelt a zene, csak a MÉRET. Bárkit fejbe vágtak volna vele, annak annyi. Nos, ennyit a többfunkciós készülékekről.
( miért nem válaszol???)
ly
7.
boni
2009. 10. 19. 13:29
... "ez" a füttyjel :-)))
gyerekkoromban de sokszor szólt fel a harmadikig.
'87ben az autóklubon keresztül (is) lehetett mobilozni :-)))
A kocsimnak olyan volt az antennája mint az URH-s rendőröké........ a rendszám meg AL- 00-23 (a külügyminiszteré meg 10-el kevesebb hihihi)
8.
Danton-Acsády
2009. 10. 19. 13:55
Én meg mit össze görcsöltem , hogy a mobilom olyan klasszikusan , régi telefon módjára csörögjön ...És miután ezt összeszerveztem , fogtam magam , és beállítottam a " hívásátirányítás" funkciót , a régi vezetékesemre = ha hív valaki , és lusta vagyok előkotorni a mobilt ( tízből kilencszer) akkor végül az én jó öreg , 1940-es bakelitszörnyetegem üvölt fel :))))))))))))))
Kár belém a technika ...
9.
ReTRo
2009. 10. 24. 17:20
Ez a késztetés, hogy valami egyéni szóljon valahogy bennem is megvolt, na nem nyo'cvankilencben - mert ugye akkor még nem volt mobilom - hanem majd egy évtizeddel később. Akkor már volt midi választék bőven. Valami olyat szerettem volna, amit kedvelek, mint az Ultravox Viennája, vagy Falco Ganz Wien-je...
Máig nem értem, hogy miért pont Béccsel kapcsolatos zenéket akartam. De valami más került fel mindig.
Amióta meg mp3-azik a készülék valahogy folyton sziámi szól. Hol a Marhák, hol a Baltazár egy részlete... Egy biztos, nem sűrűn szólal meg másnál. :))